Makó

Weboldal

Makó első említése 1247-ben Vlnuk alakban maradt fönn. Első virágzása a 13. század második felére esett, amikor a Csanád nemzetséghez tartozó Makó bán volt a földesura. Az 1299. évi oklevél így említette: \\\"Felvelnök, amelyet újabban Makófalvának neveznek.\\\" Utóbb a névből lekopott a -falva végződés, és Makó (1516-ban már így említi az oklevél) virágzó mezővárossá fejlődött. János király 1528-ban két alkalommal is megfordult benne, a szultán megbízásából itt üdvözölte őt Mezet bég. 1551-ben a makóiak még bátran visszaverték Kámber bég támadását. Makót első ízben, 1552-ben Ahmed beglerbég tatár hordái égették föl, de ezt a pusztítást a település hamar kiheverte; a következő évben negyven portát, öt év múlva háromszázat vettek számba. A második nagy futás 1596-ban következett be. Szolimán temesvári basa tatárjai fölégették a templomot, a paplakot, a városházát; megsemmisült az egyházi és világi levéltár, sőt a helység pecsétje is. Makó szellemi kibontakozása a reformáció jegyében fogant. A hódoltság alatt khász (szultáni) birtok lett; így évente csak egyszer adózott. A szomszédos falvakat viszont a szpáhik állandóan zsarolták, ezért lakóik népesebb központba költöztek; így fejlődött Makó mezővárossá.
A sok viszontagságot átélt Maros-parti városnak legtragikusabb eseménye a Szeged alól 1686-ban visszavonuló török-tatár hordák pusztítása volt. Ekkor különös kegyetlenséggel égették föl a várost, űzték el a védtelen lakosságot. Az 1699. május 7-én Pozsonyban kelt oklevél értelmében \\\"az önkéntes visszatérőket összesen és egyenként, kik az említett Makó városában állandó lakásra akarnak letelepedni vagy állandó épületeket akarnak építeni, négy éven át minden közmunkától és adók alól, nemkülönben bármiféle rendes vagy rendkívüli járulékok alól felmentjük\\\".
A mai Makó kialakulása az újabb megüléssel kezdődött, egymásután jöttek létre az új városrészek. Az újjátelepüléskor a lakosság felekezeti különállás szerint telepedett le, létrehozva a kétközpontú: katolikus és református városmagot. A város gyors fejlődésnek indult. Jelentős volt mind a természetes szaporulat, mind a bevándorlás. Stanislavich Miklós püspök az 1740-es években zsidókat és ruszinokat telepített le, így Makó zsidó és orosz fertállyal bővült. Közben járványokat, természeti csapásokat kellett átvészelnie. A legnagyobb veszélyt a marosi árvizek jelentették.
Az 1848-as forradalom idején megszervezték a nemzetőrséget. Visszaverték Kiszombornál a szerb támadást. A szabadságharcban 426 személy vett részt. Az önkényuralom korától Makó az örök 48 jelképe lett. A kossuthi eszméket hirdető Justh Gyula három évtizedig Makó országgyűlési képviselője volt. A kiegyezés után a gazdasági élet fölpezsdült, takarékpénztárak, bankok alakultak. A makói hagyma világpiaci cikk lett. Megindult az urbanizálódás: kikövezték a Főteret, Szeged után Makó volt az első vidéki város, ahol aszfaltoztak, artézi kutakat fúrtak, megszületett a villanyvilágítás.
Az első világháborúban 8500-an teljesítettek szolgálatot, 1300-an szenvedtek hősi halált. A két világháború között jelentős volt az iskola fejlesztés, a középítkezés, a kultúra ápolása. A Márciusi Front zászlóbontása és a parasztpárt megalakulása Makón történt. Az oroszok 1944. szeptember 26-án foglalták el a várost.
A jugoszláv határ közelsége miatt sokáig elmaradt a város fejlesztése. Megyei székvárosi szerepkörét 1950-ben veszítette el. Az 1970-es évek elkésve megindult iparfejlesztése kizárólag országos és megyei gyárak leányvállalatait hozta létre. Végrehajtották a Főtér rekonstrukcióját, több nagy lakótelep jött létre.
A rendszerváltás után emelkedett a szilárd burkolatú utak kiépítettsége, a telekommunikációval való ellátottság. A kormány 1998-ban Makót és térségét vállalkozási övezetté nyilvánította. Az övezetbe az a 18 település tartozik, amely korábban a makói járást képezte. Az ide települő vállalkozások jelentős pénzügyi- és adókedvezményt kaphatnak. A kapcsolat központja a város észak-keleti részén kiépülő Makói Ipari Park.